d

A Magyar Labdarúgás első kiállítása

A Magyar Labdarúgás első kiállítása

Volt egy álmunk, egy alapítvány. Volt egy álmunk, egy múzeum. Volt egy álmunk, egy kiállítás. Így indult útjára annak idején az Aranycsapat Öröksége Alapítvány. Emlékezetes pillanat volt, amikor Grosics Gyula és Buzánszky Jenő társaságában terveztük a jövő nagy pillanatait. Feladatunknak tekintettük, hogy a nagy elődök dicsőségét átörökítsük, sőt időről-időre megmutassuk az utókornak. Így született a kiállítás ötlete. Egy futballcipő, egy régi, címeres mez, egy sporttáska – látszólag tárgyak, valójában felbecsülhetetlen értékek. A futballmúltunk egy-egy gyöngyszeme. Hosszú évek kitartó munkájával kutattuk fel azokat a gyűjtőket, akik időt és pénzt nem sajnálva évtizedek óta azon fáradoznak, ne vesszenek el a dicső futballmúlt relikviái. A közös szándékból aztán közös gondolat lett: mutassuk meg a nagyvilágnak miben rúgták a bőrt a régi nagyok, hogy nézett ki az a régi, meggypiros mez. Így született meg a Magyar Labdarúgás első kiállítása. A tárlat otthona Vác lett, hiszen a város is ünnepelt, és emlékezett: a település történetének utolsó bajnokcsapatára, a VÁC FC Samsungra.  

  • Vesztes meccs után mindig levettem a zakót, de a bajnoki címmel zárult szezonba szerencsére csak háromszor kaptunk ki – mondta a kiállításon Csank János. – Mezey György volt a példaképem, tőle sokat tanultam, ő mondta nekem, hogy egy edzőnek elegánsnak kell lennie és ráálltam erre a vonalra én is. A pulcsis korszakból lett a zakós, érdekes volt, ha kikaptunk, akkor cseréltem, többet nem vettem fel azt a ruhadarabot. 

 

A váci kiállítás fotóalbumából pedig néhány díszes Csank-zakót megtekinthettek az érdeklődők. Ahogy az egyedi relikviát, az Aranycsapat fát is. Az alkotás a nevek mellett őrzi az Aranycsapat tagjainak arcmását is.  

 

  • Nagyon köszönöm ezt az alkotást, megtaláltam az alkotáson édesapámat is – mondta a váci kiállítás megnyitóján ifj. Buzánszky Jenő.  – Korábban még soha nem láttam az Aranycsapat fát, remek alkotás. Remélem hamarosan újabb nagy magyar csapat is kinő a földből. Édesapám nagyon bízott abban, hogy jön egy újabb aranykorszak és a fellendülés. Jelek most is vannak, a horvátokat is megvertük, ez egy jó ómen – mondta a váci kiállítás megnyitóján ifj. Buzánszky Jenő.  

 

Várhidi Péter régi futballtörténetek tucatjait hallotta édesapjától. Várhidi Pál 1954 és 1957 között tízszer volt válogatott. 

 

  • Édesapámnak egy öröm volt ebben a csapatban, ha nem is mindig játszani, de legalább részt venni a fontos eseményeken – mondta Várhidi Péter.  – A sok történet, amit mesélt ezekről az évekről megerősített abban, hogy csodálatos évek lehettek, elképesztő dolgok történtek akkor a futballpályán. Úgy érzem, akkor a focit csak a magyarok játszották igazán jól és igazán szépen. Sajnálom, hogy most nem tudunk olyan szépen és eredményesen futballozni, de a reményeink mindig megvannak. 

 

Meghívott vendégeink: 

Várhidi Péter – korábbi szövetségi kapitány,

  ifj. Buzánszky Jenő – Buzánszky Jenő fia, 

Csank János – a Vác FC SAMSUNG edzője, 

Steidl Sándor – válogatott labdarúgó 

 

Szervezők: 

Oláh Tamás – a váci relikviák és a Tisza Cipő Gyűjtemény tulajdonosa

Kolláth József – az Aranycsapat Öröksége Alapítvány alapítója, elnöke

 

Támogatóink: 

  Signál Biztosító Zrt.

Pauker Holding

Clean – Way Kft.

Vendégvárók Egyesülete

 

Akik nélkül nem jöhetett volna létre ez a kiállítás: 

Ács János, Mány – szobrászművész, 

Pencz Zsolt, Kecskemét – a „futball-labda tulajdonosa”

Nagy Imre, Gyömrő – válogatott mezek, érmek tulajdonosa.

Gombfoci Múzeum, Szigetszentmiklós – válogatott mezek tulajdonosai

Oláh Tamás – a váci relikviák és a Tisza Cipő Gyűjtemény tulajdonosa

Kolláth József – az Aranycsapat Öröksége Alapítvány alapítója, elnöke

a

Tue ‒ Thu: 09am ‒ 07pm
Fri ‒ Mon: 09am ‒ 05pm

Adults: $25
Children & Students free

673 12 Constitution Lane Massillon
781-562-9355, 781-727-6090